"A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök. S amikor virágot szedek, csokorba vagy koszorúba, gomblyukamra tűzöm vagy a kalapomra, magamat felvirágozom, annyi vagyok, mint a virág. Az illat, a szín segít abban, hogy átéljem e misztérium érthetetlen varázsát. Mert a léleknek illata van, s Hérakleitosz azt mondja: az anyagtalan lelkek a túlvilágon illatukról ismerik meg egymást."
(Hamvas Béla)
Foto: Café Mystra
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, hogy megosztod másokkal is.
Ide kattintva csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához, hogy mindig értesítést kapj a friss posztokról. Minden lájknak nagyon örülök! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése